AZ IDŐJÁRÁS VÁLTOZÁSÁNAK HATÁSA ÉLŐVIZEINKRE

1750-től napjainkig bolygónk átlaghőmérséklete több mint 0,9 Celsius-fokot emelkedett, ebből 0,6 fok az utóbbi ötven év számlájára írható. Szakemberek a jövőre nézve ennél jóval radikálisabb változással számolnak. Az elkövetkező évtizedben éves szinten akár 0,1-0,2 Celsius-fokot is emelkedhet a Föld átlaghőmérséklete. Majdnem teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy a felmelegedés felgyorsulásáért az üvegházhatású gázok kibocsátásának folyamatos növekedése tehető felelőssé. Míg az ipari forradalom idején a légkörben lévő széndioxid-mennyiség 280 milliomod térfogatrész volt, addig napjainkra ez 379-re növekedett. Ha ez a jelenlegi ütemben folytatódik tovább, 2015-re a szén-dioxid légköri koncentrációja eléri a kritikusnak tartott 400 milliomod térfogatrészes szintet, és egyes modellek szerint ez akár 5 fokos átlaghőmérséklet-emelkedést is eredményezhet a mostanihoz képest.  Láthatjuk, hogy az eddigi 0,9 fokos hőmérséklet-emelkedés is milyen markáns hatással volt bolygónkra. A globális klímaváltozás nyilvánvaló. Igen valószínű, hogy a változást az üvegházgázok kibocsátásának az ipari forradalmat követő gyorsuló ütemű növekedése okozza. A kibocsátás a 21. században is folytatódik.

Hazai éghajlatváltozás.

Ha azt még nem is bizonyították, hogy klímaváltozásról vagy felmelegedésről beszélhetünk, akkor is kijelenthetjük, hogy az elmúlt 5-10 évben az időjárás kiszámíthatatlan furcsaságokat generál a Kárpát-medencében.  Elég csak arra gondolni, hogy lassan a köztes évszakok kimaradnak, és a tél nyárba, a nyár újra télbe vált át. Júniustól szeptemberig pedig igen szélsőséges időjárásra lehet számítani. A hőségnapok száma átlagosan nő, de a forróságot hosszabb-rövidebb időszakokra felváltja az évszak közepén egy-egy hideg hét, amikor sok esetben még a kandallókat is kénytelenek vagyunk begyújtani. A csapadék eloszlása is igen szélsőséges képet mutat. Egyre több a nagy zivatar, amikor 20 perc leforgása alatt egy heti csapadék zúdul le egy-egy területre. A téli hónapok is igencsak nagy változatosságot mutatnak. A hideg már nem tart ki egész évszakon keresztül, így előfordul az is, hogy a napi átlaghőmérsékletek egy héten belül 20 fokos változást mutatnak.

Következmények a vízjárásban.

Az éghajlatváltozás kihat a vizeinkre. Az előző példákból kiindulva lehet levezetni a problémát, amely a vízháztartásban keletkezik. A téli évszakban keletkezett csapadék sokszor még azon az évszakon belül a vízgyűjtőkbe kerül, ami a téli áradásokat okozza. A hirtelen lezúduló árvíz pedig olyan gyorsan átjut hazánkon, hogy csak elemi károkat okoz, a vízkészletekben jelentős változást nem történik. A tavasz beálltával a hőmérséklet olyan mértékben nő meg, hogy sokszor tapasztalható az, hogy a hegyvidékeken kiolvadó vizeket a napsugarak még előbb elpárologtatják, mint ahogy elindulhatna a megszokott rendszerben a vízgyűjtői felé. A nyári hőségnapok következtében a természetes vizeink nagymértékben párolognak. A csapadék-utánpótlás pedig igen szélsőséges, az egy-egy területet érintő zivatarokban ugyan óriási csapadékmennyiség zúdul le, de sokszor nem azon a területen, ahol szükség lenne rá. Így a csapadék olyan területeken gyűlik össze, ahol nincsen természetes elvezetése vagy vízgyűjtője, ezzel belvizeket hoz létre, a természetes vizeink vízgyűjtőit és a tavak felületét nem éri elégséges csapadékmennyiség. Ez okozhatja a tavak felületének zsugorodását, túlzott felmelegedését, mely az élővilág pusztulását jelenti. Ilyen történt 2010 nyarán is mikor heteken keresztül napról napra hőségnapok váltották egymást és több halastó vagy természetes tó esetében szemmel látható volt, ahogy a halak a víz felületén levegőért kapkodnak. Napokon belül a híradó hortobágyi és az ország több területét érintő halpusztulásról számolt be. Ugyanebben az évben a Fejér megyei Csór település mellett olyan mértékű belvíz alakult ki, melynek területe nagyobb, mint a Velencei-tó. Bár ez nem ismeretlen jelenség itt, mert a Sárrét része, de az elmúlt 20 évben ezen a területen száraz legelő üzemelt. Még fél év elteltével is azt lehetett látni, hogy tó méretű víz közepén álltak az összekötött szalmabálák és juhkarámok.

A térségben a talajvíz igen magas volt és ebben a szezonban a megye nagy részén a háztartási kertek és nagyobb mezőgazdasági területek is parlagon maradtak, pedig az elmúlt 10-15 évben a régióban inkább a szárazság okozott problémákat. A Velencei-tó is olyan szinten telítődött, hogy kiöntött a medréből 2010 tavaszán. Pedig a 90-es évek elején azt jósolták, hogy a Velencei-tó hamarosan teljesen kiszáradhat.

Természetesen a klímaváltozás pont ezt a veszélyt rejti magában, hogy míg 2010-ben kiöntött a tó, addig közel sem elképzelhetetlen, hogy a következő években újra a kiszáradás fogja fenyegetni.

Az árvízvédelem is kíván néhány újszerű megoldást
A síkvidékek árvizek elleni védelmében előtérbe kell helyezni a „helyet a víznek” típusú eljárásokat, amelyek jelenthetik a sokszor szűkre szabott hullámtér szélesítését, a hullámtér árvízi levezető képességének növelését, valamint nagyobb árvizek kiengedését a mélyárterekre, a mentett oldalon épített tározókba. A tározók összekapcsolhatók egyes víz- és területhasználati formákkal. Az árvízvédelem ilyen eljárásán alapul a Tisza völgyére kidolgozott Vásárhelyi-terv. Árvédelmi tározók létesítésére hazai területen inkább a kisebb vízfolyásokon van lehetőség, nagyobb folyókon árvízi tározók a vízgyűjtők határon túli részén létesíthetők, emiatt érdekeltek vagyunk a két- vagy többoldalú nemzetközi együttműködésben, főként a Tisza rendszerben. A kisvízgyűjtők illetve települések növekvő heves áradásai elleni védelem miatt fontos a csapadék minél teljesebb visszatartása a vízgyűjtőn, a lefolyás lassítása, amit hosszabb távon az erdősítés, rövidebb távon záportározók kiépítésével segítenek megoldani. Az árvízi kockázat mérséklésének fontos eszköze az érintett területek veszélyeztetettségi fokozat szerinti kijelölése, és azokon a területhasználatok ésszerű korlátozása. Az árvizek elleni védekezést segíti a veszélyes időjárási jelenségek előrejelzésére kifejlesztett rendszer.

Fontos példa lehet az árvízvédelemre a Tisza öntésterületein már csak nyomokban megtalálható „dzsungel” szilvások. A Tisza szabályozásáig a területen elfogadott volt, hogy a térség specialitása az árterületeken termő kisszemű vadszilva hasznosítása. Rendkívül jó minőségű pálinkát és lekvárt lehet készíteni a gyümölcsből. A megmaradt területeken ma újra felismerték a lehetőséget, és manufakturális alapokon újra indították a Tarpai pálinka és lekvárok készítését a „nemtudom szilvából”. A termékeket a hazai kulinária mellett felismerték már a környékbeli országokban, és jó részük már külföldi piacokon talál gazdára. Ha sikerülne összehozni, hogy a vagyonvédelem céljából létesített területeket be lehetne honosítani a szélsőségeket tűrő növényekkel, akkor talán hasonló, világszerte ismert hungarikumot lehetne teremteni, mint a Szatmári szilva.

Az ember faktor

Érdemes vizsgálni az éghajlatváltozás által keletkezett hatások mellett azokat is, amelyek a globális termelés miatt veszélyeztetik a vizeinket. A piacgazdaságban a mezőgazdaságban is egyre inkább jellemző a nagy termelékenység elérése. A műtrágyák és más vegyszerek igen nagy mennyiségben és minőségben állnak rendelkezésünkre. A problémát nem ezeknek a használata jelenti, hanem a felelőtlen használat, mikor a gazdák szakértelem nélkül, szóbeszéd alapján használják a különböző szintetikus trágyákat. A földnek szüksége van ugyan a tápanyag-utánpótlásra, de a túlzott és nem helyesen tervezett trágyázás azt eredményezi, hogy az esőzések kimossák a talajból a műtrágya által bevitt vegyületeket, melyek a természetes vizeinkben, illetve a talajvízben is megjelennek. A nitrogén dúsulása az élővizek ökológia egyensúlyára súlyos hatással van. Érdemes tudni, hogy jelenleg Magyarországon semmilyen hatóság nem ellenőrzi, hogy a mezőgazdaságban mennyi műtrágyát juttatnak a talajba.

Tehát összegezve:

Nem tudhatjuk, hogy mit hoz a jövő és az egyre erősödő „klíma-megbolondulás”. De egy biztos, a problémákat nem csak túlélni kell, hanem kreatív, természetes ötletekkel megoldani is, mint a szatmári szilvapálinka vagy a lekvár példázza. Ki ne kívánna ilyen kellemes problémát magának?

Gelencsér János – Silye Zoltán

2011. március 19. · gaja · Nincs hozzászólás
Címke: , , , , , ,  · Kategória: Éghajlatváltozás