Ökofalu Galgahévízen
Egy baráti társaság a 80-as évek közepén úgy döntött, hogy a jövő generációinak igényeit szem előtt tartva ökofalut létesít Galgahévízen. Erre mindösszesen 20 évre volt szükség.
Galgahévíz Budapesttől ötven kilométerre helyezkedik el. A helyszín érdekesnek mutatkozik, természet közeli, még sincs Magyarország fővárosától messze. A falu benépesítése 2007-2008-ban kezdődött meg. Az ötlet megálmodója Varga Géza agrármérnök.
Varga Géza látta, hogy élnek az emberek, ez korántsem egy fenntartható életmód. Nagyon másban kell gondolkodni, mint ami az akkori Magyarországot jellemezte a 80 évek közepén. 1988-ban a társaság megtalálta Galgahévízt, mint alkalmas helyszínt. Akkor népfőiskolát indítottak, és szerették volna a helyiekkel összehozni az ők saját környezetvédelmi tudását az ott élők bölcsességeivel. Ez jól is működött, évente 50-60 diplomát adtak ki. 1990-ben létrehozták a Gaia Alapítványt, amely oktatással, kutatással foglalkozik. Az ökofalut 50-60 család részére tervezték. Először a mezőgazdasági feltételeket és az élelmiszer ellátást kellett megoldani. Bioélelmiszereket termeltek, ami akkoriban Magyarországon nem volt népszerű. Leginkább exportra termeltek Németországba, Svájcba, Hollandiába. Azonban a probléma ott mutatkozott meg, hogy ha a biotermékeket 200 km-nél távolabb szállítják, a szállítás által előidézett környezeti károk lenullázzák az előállításkor szánt pozitív eredményt. Most már 50 km-nél messzebb nem érdemes a termékeket szállítani.
A 90-es évek végére vegyszerektől teljesen mentes élelmiszerek előállítását tudták felmutatni. A település tervezését a 2001-2002-es évben kezdték el.
Épületek
Az építkezés során természetes anyagokat használtak fel, fát, vályogot, szalmát, nádat, bontott téglát. Fontosnak tartották a természetbe illeszkedő íves formák kialakítását, valamint az ökörszem ablakokat. Az elsődleges és egyben legfontosabb cél az volt, hogy bontáskor ne keletkezzen hulladék. Az épületek szerkezete fából készül, alapja beton, ami biztosítja a „vályogtégla –szalma – vályogtégla” szendvicsfalak víz elleni szigetelését is, ez egyben jó klímát ad a lakásnak, és jól szigetel. A jó szigetelést mi sem mutatja jobban, mint hogy egy hatvan négyzetméteres ház fűtésköltsége télen nem haladta meg a nyolcezer forintot. Ez egy elfeledett tudomány.
Valóság
Ottjártunkkor nem egy jól működő ökofalu képét mutatta Galgahévíz. Az eredetileg 50-60 háztartásra tervezett települést alig lakja 14 család. Sok szempontból nélkülözi a fenntarthatóságot. A látvány sem dob sokat a helyzeten: romos sorház, autók, üres telkek és egy műanyaggal kibélelt tó terül elénk.
Sajnos a hétköznapok nem teljesen azonosak az álmokkal. A megtervezett közösségi szellem nem alakul ki megfelelően, csak ha nagy probléma van. A városból beköltözöttek a legtöbb esetben vissza is költöznek a városba. Gondot okoz a beérkezett pályázatok után saját önerőből fenntartani a falut. Teljesen magára hagyatva, főleg ha az alapító sem foglalkozik sokat már vele, a település nem életképes. A napelemek és a szélkerekek nincsenek beüzemelve, nem működnek. Mindezek szerevezési és támogatási problémákra utalnak. Kár mindezért, mert az alapötlet többet ígért.
2015. december 30.
· gaja · Nincs hozzászólás
Kategória: Program archívum